Főoldal

Ízelítő októberi lapszámunkból

 

 

Sági Tamás:

A 26,6 kilós mámor

 

 

...Botom teljesen karikába hajlott, a zsinórom pedig szinte pattanásig feszült. Pár másodpercig átvillant az agyamon, hogy talán akadóba van a halam, azért nem tudom egy picit sem húzni. A patthelyzet még vagy tíz másodpercig tartott, mire az első, kb. egy méter zsinórt végre fel tudtam tekerni az orsómra. Mikor már mintegy 5-6 méter zsinórt nyertem, a csónakba szálltam és még mindig erősen próbáltam magam felé húzni az állatot, nehogy visszaforduljon a biztonságot jelentő fák közé. Ahogy közeledtem a csónakommal, észrevettem a fejlámpám fényénél, hogy ez az első hal, amelyik nem balra, a nyílt vízre, hanem jobbra menekül, a partszéli nádas és hínármezők közé. Szerencsémre a nádfal elől el tudtam téríteni, viszont egy nagyobb hínármezőbe alaposan betekerte magát. Igyekezem egyik kezemmel a lehető leggyorsabban lefejteni a zsinóromra tekeredett hínárszálakat, úgy, hogy közben a másik kezemmel próbáltam feszesen tartani a zsinórt, nehogy kirázza a horgot a szájából a hal. Nem sokáig tűrte a vízinövények fogságát, és ahogy megérezte, hogy körülötte fejtem le a menedéket jelentő hínárt, iszonyatos erővel megindult, ezúttal egy kb. 50 méterre lévő szigetecske felé.

Gyorsan irányba fordítottam a csónakot és próbáltam a lehető legkeményebben megakadályozni, hogy elérje a szigetet. Nem kis izgalmak árán aztán a szárazulat előtt pár méterre elfordult és komótosan körözött a csónakom körül. Érezve a lassú egyenletes húzást és a nagy tömeget, kezdtem már felfogni, hogy bizony egy termetes jószágot sikerült horogra kerítenem. Talán tíz perc is eltelt, mire a fejlámpám fényénél körvonalazódni kezdett egy hatalmas test, de mivel a zsinóromon még mindig jócskán volt hínár, nem láttam tisztán a halat, ami ezután még kétszer – most már jóval erőtlenebbül – a mélybe tört, mígnem teljesen elfáradva felfeküdt a vízfelszínre. Ekkor a merítőt egy határozott mozdulattal alátoltam és a halat a csónakom mellé húztam. Megvan!...